Szeptember 15. ismét csak csütörtök.
Ez a szeptember már csak egy ilyen hónap, hogy minden csütörtök csütörtökre esik.
Ma végre szeretném bemutatni a kutyakertet. Ahol játszani szoktunk. Nem akarok óriási reklámot csinálni neki: így is elég sokan vagyunk már. És egyre jönnek újabb és újabb kiskutyák, akik hírét veszik, hogy ez a legvidámabb kutyafuttató a környéken. Meg nem az a legfontosabb, hogy mekkora a tér és milyen zöld a legelő, hisz nem vagyunk mi birkák!
Persze néha lerágunk néhány fűszálat, amelytől helyrejön a gyomrunk. Ha pedig mégsem jönne helyre, akkor ami korábban benne volt, az megy helyre,
Olyankor a gazdák rohannak, szórják rá a homokot, eltakarítják, és dobják a szemétbe.
A kutyakert egyébként a Papkert helyén van, a második kerületi önkormányzat épülete mögött. Az önkormányzat épülete amúgy így néz ki:
.JPG)
Kicsit szocreál, kicsit nagyobb, mint az izlandi parlament, de nem kell folyton a kákán is csomót keresni! Mert ha valaki egy csomót akar keresni, az menjen el a tőzsdére alkusznak!
Az önkormányzat épülete mögött terül el a Papkert. Azért hívják így, mert régen a papoké volt. Pontosabban a ferences szerzeteseké. De az övék sem a kezdetektől, mert eredetileg ez egy Ágostonrendi templom és rendház volt. Azután a XVIII. században, II. Jóska, a kalapos-király úgy döntött, hogy csak a betegápoló és a tanító rendek maradhatnak meg, A többi mehet Isten hírével, amerre lát.
Csaknem kétszáz évvel később, egy újabb Jóska úgy gondolta, hogy papokra egyáltalán nincs szükség. És az ő útmutatása alapján, Magyarországon is megszüntették a szerzetesrendeket. Végül azután néhány rend, rendház és iskola megmaradhatott. De az itteni rendházhoz tartozó gyümölcsöst és konyhakertet elvette az állam. A kert helyére épült később az Autóklub központi épületegyüttese, egy parkoló, egy focipálya a srácoknak, és a kutyafuttató. És ez a kutyafuttató a miénk! Szabályos órarendje van, mint az iskoláknak: reggel vegyesen jönnek a kutyák, a nagytestű juhászkutyáktól, a mélynövésű tacskókig. Ugyanez a helyzet késő este is.
De délután fél hattól fél hétig – illetve most már öttől-hatig – csak a mienk a pálya.
Persze betévedhet olyankor is bárki, nem utáljuk ki, ha rendesen viselkedik.
De azért az a legjobb, ha a nagyok a nagyokkal, a kicsit a kicsikkel játszanak. Kivételek persze lehetnek, tessék csak ezt a képet alaposan megnézni itt!
.JPG)
Tehát nem mindig igaz az a mondás, hogy mindig az erősebb kutya él házaséletet!
Pontosabban: ő is! :)
