Charlie naplója

Ami azt illeti, sok örömöm nincs a télben. Sőt, ha szabad ezt mondanom, kifejezetten utálom.
Pedig nem ez az első tél, amit megértem, hiszen – mint a névnapos fejezetben írtam is – tavalyelőtt december 8-án (kéretik nem elfelejteni, hogy Dezső nap volt, mert így hívták a grószfatert!) kerültem ide a Margit körútra, Szentesről.
De az a tél nem volt ilyen ronda. Tudom persze, hogy mindenki szebbnek látja visszatekintve a múltat – régen ugye jobb volt a levegő, és a szilajökröknek is nagyobb volt a szarva – de én tényleg így érzem.
Pedig a tél igazán szépen kezdődött. Jött az advent, és vele a kellemes várakozás a karácsonyra. Ezt láttuk a Mechwart téren advent első vasárnapján:



Szép kis pónifogat, ugye?
Pedig amikor délelőtt megláttuk a park sarkában, az őrbódé mellett, először csacsifogatra tippeltünk.



A csacsifogat olyan klassz dolog!
A Papa mamájáéknak volt csacsifogatuk. Illetve egészen pontosan nem is az övék volt, hanem egy rokoné Balatonfenyvesen. Az a csacsifogat korábban Perczel Zitáé volt, és a csacsit, aki be volt fogva a kis kocsiba, Panninak hívták. A kert elég nagy volt ahhoz, hogy a gyerekek ott kocsikázzanak. Panni viszonylag türelmesen húzta a gyerekekkel teli kiskocsit, amikor a vincellér ráért, hogy ezzel foglalkozzék.
Azt azonban nem tűrte el, hogy a hátára üljenek.
Nem a vincellér: a Panni!
Olyankor, amikor valaki a hátára ült, az első dolga az volt, hogy odament egy fához, és nekidörgölőzött. Hát persze, hogy aki a hátán ült, az igyekezett minél gyorsabban leugrani, ha nem akarta, hogy a lábszára tele legyen véres horzsolásokkal. Dörzsölt egy dög volt, szokta mondani a Nagymama. Akinek az volt a kedvenc szólása, ha valaki valami jót mondott, hogy "Gut gebrüllt Lővy!"
Képzeljétek: a Nagymama még a Monarchia idején született!
De vissza az adventi ünnepségekhez!
Volt Mikulás-ünnepség, ahol minden gyerek kapott ajándékot.



De volt Luca-napi kottyolás is. Nem tudjátok hogy mi az? Na, akkor ennek nézzetek utána az interneten! A lényege egy mondóka, amit Luca-napkor a legények mondanak a lányos házaknál, és telis-teli van jókívánságokkal. Hogy „sokat tojjon a kendtek tyúkja”, meg hogy „keléses ne légy”!
Ilyesmi. Ha lusták lennétek keresgélni, azért itt is megnézhetitek:

http://hegedus.gamf.hu/egyeb/luca.htm

Nekem személy szerint a legények semmi különösebbet nem kívántak, de nem is kell. Nagyon kellemesen teltek a napok, és az idő is meglehetősen szép volt. Ahogy az óra kijelzőjén láthatjátok, +7 fok volt december elején.
Lehet ennél jobbat kívánni?



És jókat lehetett játszani a téren. Ez itt például Balázs – becenevén Bazsi – aki egy mopsz.



Hát nem tündéri? Olyan, mint egy bólogatós kutya a régi Wartburgok hátsó ablakában. Irtó fiatal még, van amikor magától felhemperedik. De játszani ő is nagyon szeret, akárcsak én.



Most jaj neked plüsskutya! Leszerelem az egyik füledet! Persze nem igaziból!
Csak játszunk. De a barátfüléről jut az eszembe: nagyon szívesen kipróbálnám egyszer. Finom szilvalekvárral.
A Mama persze helyteleníti, hogy megint elkanyarodtunk a zabálás irányába. Pedig, ha valamikor, épp karácsonykor jön el a nagy töltekezések ideje.
Amikor nagyon hideg van.
Meg persze akkor is, amikor nagyon meleg van. Valamint közepes hőmérséklet idején.
Olyan langyos volt az idő még karácsony után is, hogy az önkormányzat előtti domboldalon kibújt néhány szál pipitér.



Vagy ahogy a legtöbben ismerik, kamilla. Ezt itt éppen Kamilla napján sikerült lencsevégre kapnunk..
Persze az épület mögött, ahová soha nem süt a nap, ott néha azért belepte a domboldalt a dér.



Erről valamiért ez jutott az eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=DLOth-BuCNY&feature=related

Pink Floyd. The dark side of the Moon.
Aki nem szereti ezt a fajta zenét, az persze lapozzon, mint Nyilas Misi, amikor Pósalaky bácsinak felolvasott!
Azután eljött az újév, és még mindig nagyon jól éreztük magunkat a kis pajtásaimmal. Igaz, már rég nem lehetett világosban játszani, csak sötétben, annak ellenére, hogy a kezdést már hónapokkal korábban előre hoztuk este 6 óráról 5-re. De így is töksötét volt. Aminek az a hátránya, hogy sem látni, sem rohangászni nem lehet rendesen. Én például egyszer úgy nekifutottam egy kivilágítatlan facsonknak, hogy majdnem felkenődtem rá. Egy pillanatra még meg is szédültem. De hát ilyesmi bárkivel előfordulhat: kutyabajom sem lett tőle.
Ez jó: kutyabaj, mi?
Csuda, hogy az emberek egy csomó dologban a kutyákra asszociálnak: kutyául érzi magát, kutyába se veszi, kutyakomédia, a mi kutyánk kölyke, satöbbi.
Na, egyszer majd talán nyelvészkedünk, de most menjünk vissza még egy pillanatra a télhez!
Hát, ami a telet illeti: eljött a február, és vele megérkezett a tél.
Hiába vártuk, hogy a medve visszabújik-e a barlangjába gyertyaszentelőkor. A medve nem csinált semmit. Nézett ki egy kicsit ostobán az arcából, és idekint maradt. Pedig a népi megfigyelések szerint a medvének vissza kellett volna bújnia a barlangjába, mert hétágra sütött a nap, úgyhogy észrevehette volna az árnyékát.
De nem.

https://www.youtube.com/watch?v=dtyeTI0JkQ4

Az állatkerti gondozó is azt állította, hogy hamarosan jó idő lesz, mert a medvék kint maradtak.
Hát egy frászt!
Szerintem a medvék abban bíztak, hogy kapnak még pár tortát! Láttátok? Kiwi karikák is voltak rajta. Én is szeretem a kiwit. Meg a banánt is. Egyszer amikor a Papa csinált gyümölcssalátát, vagy 7-8 féle gyümölcsből, úgy betoltam belőle egy kistányérral, mint a pinty!
Na, tekintsük úgy, hogy ez volt a téli chapter1.
Folytatása következik.
Habár már előre fázom tőle.
Búcsúzóul még itt van egy másik kép Bazsival a sétányon. Akkor már nagy hidegek voltak, ezért voltam sípulóverben. Csőváz srácok!