Charlie naplója

Charles, a névnap

Ez a blogbejegyzés december 12-ére készült volna, de elég súlyos dolgok jöttek közbe ahhoz, hogy egy teljes hónapra felfüggesszük a naplóírást.
Az ugyanis a helyzet, hogy a Papa beteg lett. Nem kicsit, nagyon. De erről talán majd egy más alkalommal, amikor már érkeznek jobb hírek is a Kútvölgyiből.
Ezért ma ne beszéljünk szomorú dolgokról, szóljon ez a nap elsősorban rólam, Charlieról. Aki épp ma egy éve kerültem ide Budára, a Margit körútra, ahol nagyon jól érzem magamat. És ma egy éve, ezen a napon kaptam a nevemet is: Charlie Firpo.
Megvan még a napló legelejéről, hogy ő ki volt? Esetleg mint filmélmény?
Hát ő az, aki nem nyugodhat bele, hogy nincs pisztácia:

https://www.youtube.com/watch?v=3M2lSX0nRlc&feature=player_embedded

Persze az, hogy valami nincs, csak átmeneti jelenség lehet, ha az ember – vagy a kiskutya – eléggé rámenős, és életrevaló.

https://www.youtube.com/watch?v=NPIWGpXQs74&feature=related

És megkapta a pisztáciát? Meg bizony! Én is megkapnám, ha nagyon akarnám. De ilyenkor télen nem nagyon akarom. Nem elég, hogy az utcán kihűl a lábam, „mint Finnegannek, amikor eltemették” (ez egy bonmot Raymond Chandlertől), de ha a hidegtől a fogam is megfájdulna, az egyenesen rettenetes lenne. Már attól is libabőrös lesz a hátam, ha a szomszéd lakásban egy kép felrakásához fúrnak lyukat egy tiplinek a falba. Vagy pláne, ha egy lakásfelújításnál a gangon szól a flex!

https://www.youtube.com/watch?v=xlwwI5g2gxk

2 másodperc elég volt belőle? Azt elhiszem! De itt nálunk a gangra olyan természetességgel telepszenek ki a mesterek, mintha oda szólna a jogosítványuk. Az egyikük ezt azzal indokolta, hogy odabent a lakásban nehezen viseli a zajt!
Na, erre varrjatok gombot! Ő nehezen viseli, hátha többen könnyebben elviseljük mi?
Az agyam eldobom!
Volt egy vicc, még az első világháború után, hogy aszongya:
-Miért ül két tüzér az ágyútalpon?
-Mert egy nem bírná el a zötykölődést.
Favicc, de mindegy.
De térjünk vissza az én névnapomhoz!
Lehettem volna éppen Dezső is, mert a Budapestre érkezésem éppen Dezső napra esett. Ráadásul az egyik grószfatert Dezsőnek hívták. Jó fej volt, ami már abból is kikövetkeztethető, hogy hat felesége volt. Nála jobban csak a kuwaiti emír állt, ha a teljesítményt nézzük. Volt neki egyébként egy kutyája. Drótszórű foxi volt, és Fickónak hívták. Cseppet sem volt egy idegbajos kutya, csak a felületes szemlélők gondolhattak róla ilyesmit. Akik mondjuk öt percre látták.
Karácsony másnapján ugyanis, amikor ez egész család átvándorolt ünnepi rántotthús-zabálásra a grószfaterhoz, az előszobai vetkőzés, és az ajándékok átadásának ideje alatt – ami lehetett olyan tíz perc –  a Fickó egy mutatós romhalmazt bírt létrehozni a fürdőszobában, törölközőkből, piperecikkekből és fodrászkellékekből.
Ezek a fodrászkellékek még azokból az időkből maradtak, amikor a grószfaternak üzlete volt Kispesten, a háború előtt. Őhozzá járt az összes csinos nő a környékről, mert a grószfater úgy nézett ki, mint Cary Grant fénykorában.
Na, a lényeg, hogy az üzletét a szebb jövőben vakon hívő elvtársak államosították, a grószfater meg beállt könyvügynöknek. Annyira jól csinálta, hogy egy fizetésnapon majdnem annyi könyvet adott el, mint a Mammutban a Libri bronzvasárnapon.
A rántotthús-sütésben már nem volt ennyire ügyes, de az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az egyik kezét egész este lekötötte a Fickó póráza. Egy kézzel pedig – mint tudjuk – Toscanini is gyengébb produkciót hozott ki a bécsi szimpatikusokból!
Úgy is evett – mármint nem Toscanini! – később az asztalnál, mint a jól nevelt amerikaiak: először felvágta a vínersniclit, majd az egyik kezét az ölébe ejtve – ő persze nem a hatlövetűt fogta, hanem a pórázt – villával lapátolta be az egész kaját.
A névnapomra visszatérve, én nagyon örülök, hogy Charlie lettem! Nem számítva a már említett Charlie Firpot, vagy Charles Aznavourt, koronás fők is büszkén viselik ezt e nevet.
Juan Carlos, a spanyol király például. Aki a legnagyobb őrjöngés közepette is királyi módon adta át a kupát (Copa del Rey) a Real Madrid kapitányának a meccs után, tavasszal.

https://www.youtube.com/watch?v=Xlpu6NYuO64

Ő volt az ott, úgy a 15 másodperc táján, Iker Casillas bal térde mellett.
Jellemző, hogy a nagy felhajtásban, fél órával később, a leghülyébb Real játékos, Sergio Ramos leejtette a kupát a nyitott busz tetejéről.
A busz meg persze átment rajta.
Nem Ramoson! A kupán.

https://www.youtube.com/watch?v=Q2BWcGIFXh0 

Ott pottyan le ni, a bal kerék alá.
Ez a Ramos egyébként a világ egyik leghülyébb focistája. Amikor a spanyol válogatott a lettek elleni meccsre készült, azt bírta mondani, hogy a lettekkel vigyázni kell, mert A CSAPATUK TELE VAN VÁLOGATOTTAKKAL!
A válogatott csapat, mi?
És, mivel Charlie Firpo egy nagy zsugás volt, a végén adjunk egy kicsit az irodalomnak is!

Matthew Sweeney: Póker

Öten játszottunk aznap éjjel,
Padge, Kieran, Neal meg én,
És Charlie bácsi, kiterítve koporsója ölén.
………….
Hazamentünk és ágyunkba tértünk
és aludtunk mind, míg eltemettük,
aztán játszottunk, amíg be kellett látni:
már nincs olyan zsugás, mint Charlie bácsi.
(Hegedűs Péter fordítása)

A záró sor az angol eredetiben:

„The good hands had gone with Uncle Charlie.”

Tehát Charlie bácsi egy zsugabubus volt!