Szeptember 29. csütörtök

(Megáll az eszem, ebben a hónapban kedd nem is volt?????????????)

Már egy hete annak, hogy a dokinál voltunk a Batthyány utcában, de még nem sokat javult az állapotom. Dacára a szurinak, a naponta szedett gyógyszereknek, meg a mézzel kevert tojássárgájának, amit az esti séta után kapok, az állapotom nem javul.

Sokat cikákolok esténként – olykor még egy kis slájm is feljön – de még az esti játék közben is gyakran megállok pihenni: nem bírja a tüdőm a futást. Vagy még inkább: a port. Mert az száll ám, amikor 4-5 kutya rohangászik eszeveszetten a futtatóban. Néha még a gazdik is köhögnek egyet-kettőt.

Valaki említette is, hogy ez kész szilikózis. Én nem tudom, mi az, de állítólag gyakori betegség a bányászoknál, kőfaragóknál. Meg másoknál is, akik fejtetőig porban dolgoznak.

És ez egy nagyon veszélyes betegség.

Állítólag Moldova első regényének hőse, Mandarin a híres vagány is ebbe halt bele. Ő ugyanis, hogy elkerülje a katonaságot, kakaóport szívott fel az orrán át, a tüdejébe, hogy úgy nézzen ki: tüdőbaja van.

Hát ilyen az, amikor valakinek valami túlzottan jól bejön.

De vissza ismét a kennel-köhögéshez!

Egyetlen orvosi javaslat volt csak, amit nem tartottunk be. Ez pedig az, hogy nem szabad rohangászni. Ez persze butaság, mert ki látott már kutyákat állva – pláne ülve! – játszani? Nem sakk ez! És nem is rablóulti.
Na mindegy!
Kiderült, hogy nem lesz esti játszás a Papkertben, hanem helyette a Margitszigetre megyünk.
Persze a Sziget is nagyon érdekes tud lenni, annak, aki szereti.
Ott van mindjárt a szökőkút. Nem olyan szép, mint a mienk a parkban, de sokkal nagyobb. És ráadásul zenél is. Amikor ott jártunk, épp Liszt, Magyar táncok című darabját adták elő a budapesti szimpatikusok.

Nagyzenekarral, és csapvízzel.

Sok kutyával találkoztunk, de sajnos nem lehetett rohangászni velük, mert ugye amíg köhögök, nem futkoshatok: vigyáznom kell a tüdőmre.
De így is kellemes séta volt a fűben. Nézelődtünk, sétáltunk, jól éreztük magunkat.

Láttunk útközben egy nagyon érdekes fát. Így nézett ki.

Nem tudom, hogy mindenki ismeri-e Philemon és Baucis történetét?
Röviden elmesélem.
A két öreg megvendégelte az isteneket, akik jótettet adva a jótettért cserébe, teljesítették az öregek kérését, hogy egyiknek se kelljen látni a másik sírját. És amikor a vég elérkezett, mindketten fává változtak.

De aki szeretné jobban megismerni a történetet, annak beteszem ide Ovidiustól az eredeti vers fordítását az Átváltozásokból. Azért is érdemes elolvasni, mert ilyen hexameter csak a görög és a magyar nyelvben létezik.
Hiába volt Goethe, vagy Milton nagy költő, egy fia hexameterre sem futotta tőlük!

 http://megidezett.blogter.hu/310958/ovidius_atvaltozasok

 Utána hazamentünk. Jó, hogy már fel lehet szállni a hatos villamosra a Margit-hídon, mert a gyaloglás az iszonyú tömegben, az emberek lába alatt, végig, egészen hazáig, nagyon kellemetlen volt.
Ezért nem is jártunk ki sűrűn. De amikor kint voltunk tavasszal már szépen nyíltak a virágok, sütött a nap. Így nézett ki akkor az úgynevezett francia kert:

És megálltunk egy fénykép erejéig Madách Imre szobránál is. Ő írta Az ember tragédiáját. Elég sok csúnya dolgot megírt az emberiség történetéből, de arra ő sem gondolt, hogy eljön egy kor, amikor majd egy idióta levágja vasfűrésszel az ő bronzszobra kezéből a tollat, csak hogy két fröccsöt vehessen az árán.
De a szobor legalább megmaradt!
És ott vagyunk mi is!

Mármint a Papa, a Csöppke, meg én.
A Csöppke az egyik unokatesóm, a Zserbó meg a másik. Róluk majd valami családi esemény alkalmával fogok írni.
Addig csókmák mindenkinek!