Charlie naplója

A most következő rész már hónapokkal ezelőtt elkészült, de valami visszatartott attól, hogy közzé tegyem. De mivel mostanára az egész kutyakert csak egy szomorú emlék – lenézek néha a déli és az esti séták során azért a dombtetőről – nem látom értelmét, hogy ezt a részt kihagyjam.
Mert, ahogy az Úr hangja is erre biztatott a Tragédiában:”Ember küzdj és bízva bízzál, sokat fuss, hogy el ne hízzál!”
Csapjunk hát bele!
Azonban már a legelején elnézést kérek mindazoktól, akik a prüdériában vannak érdekelve. Nekünk, kiskutyáknak csak az a lényeg, hogy játék legyen, mulatság és jól érezzük magunkat.
Lehet, hogy nem hiszitek el, de egy-egy esti program olykor erősen úgy néz ki, mintha maga Kovi rendezte volna: fiú fiúval, lány lánnyal – van koedukált szisztéma is – előröl, hátulról, oldalról. Ki honnan éri. A külső szemlélőben az a benyomás alakulhat ki olykor, hogy itt páran ellopták az almáriumról a gazdi Viagráját.
A legszebb azonban az egészben, hogy alig van köztünk, aki már ivarérett volna.
De nyugi, nem erről lesz szó, ez csak a bevezető volt!
Mint a Zrínyiászban (nem tévesztendő össze a zöld ásszal!) az invokáció.
A lényeg – mint már többször is elmondtam – a játék.
Érdekes, hogy vannak olyan kutyák is, eleve labdaőrültnek születtek. Járt például ide néha egy Szmájli nevű border collie, aki órákon át képes volt fel-alá rohangászni, a focipálya kerítése mellett, ahol a srácok rúgják a bőrt. Ennél egy fokkal nyilván jobb, ha a gazdi dobálja a labdát. Persze, ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, az sem egy igazi élvezet.
Ha én kergetőzni akarok, ahhoz nem kell labdi. Erre ott van a Bogyó, a Bambusz, a Zokni, a Nina, a Manka és a többiek. Ráadásul – mint az az alábbi képből kiderül, a labda nem ehető!



Persze adódhat olyan helyzet, amikor valaki a méretei miatt kilóg a társaságból. Mint például a Summer. Ha kettesben futunk össze, akkor szívesen kergetőzünk egymással egy kicsit, de könnyedén belátható, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban.
Ő itt Summer, egy kora őszi zsánerképen.



De az igazi sport a kutyafrizbi. Vagy ahogy nemzetközileg ismerik a „dogfresbee”.
Hát, nem minden kutya alkalmas rá. Én például egyáltalán nem.
De Manka például igen. Persze, ha nincs frizbi, jól elvagyunk ketten játékszer nélkül is.



És rettentően sportos. Én már maciruhában vagyok, mert borzasztóan utálom a hideget, de neki ez meg sem kottyan. Visszatérve azonban a kutyafrizbire, nem egy rossz dolog. Nézzétek meg, hogy utána tudnátok-e csinálni!

De van film is, ha valaki kíváncsi arra, hogy egy ügyes kutya mire képes.

https://www.youtube.com/watch?v=uXi4ityBQeU&feature=related

És 16 éven felüli nézőink azt is megtekinthetik, hogy egy ember mire képes.

https://www.youtube.com/watch?v=Mxj8jj7owGU