Charlie naplója

Ma, a buszon véletlenül belenéztünk egy néni újságjába. A lap szerint ”Nő volt a hasfelmetsző!” Nem olvastunk bele az újságba – nem is illik, csak szólok! – de miután hazaértünk, a GRobyban (nagyon jó üzlet!) megengedték, hogy lefényképezzük az újságot. Mert fehér ember (és kiskutya) ilyesmiket nem olvas, igaz?
Itt van:



De milyen nő? A Jenő?
Mert korábban már komolyan állították, hogy a gyilkos a trónörökös. Meg a Béla, a vízvezeték szerelő. Vagy az a bostoni fojtogató volt? A Sunday Times pedig 50 ezer fontot fizetne annak, aki megmondja, hogy ki volt valójában a tömeggyilkos.
Na, én megmondom. Ingyen is akár.
Ez a sunyi, vörös macska az:



Az önkormányzat dolgozói rendszeresen etetik, pedig nem szorul rá. A vörös dög ugyanis vadászik. Mégpedig eredményesen. Bambusz, a haverom – ezt írtam is egyszer korábban – látta, amikor a park bejáratánál elkapott egy galambot.
De mi is találtunk egy széttépett galambot a minap a sétány mentén. Később valaki kidobta a hullát a szemétbe, de a szerterepült tollak ott maradtak a bokrok alatt.



És esnek ki olykor a fészekből madárfiókák is. Ezért nézek be mindig a bokrok alá, hogy van-e ott valaki, vagy valami, aki segítségre szorul.



A Papa azt hiszi, hogy én ilyenkor valami kaja után kutatok, de ez nem igaz! Nem olyan családból származom én! Persze, ha valami jó kaja van, azt szívesen megeszem. Ott szoktam figyelni délben az asztal körül, mint annak idején, kutya őseim a királyok asztalánál. És van amire olykor érdemes odafigyelni.
Ennél a kajánál speciel a medvehagymás pestóval készült palacsinta, a spárga, meg a sajtmártás nem tudna igazán lázba hozni.
Na, de a csirke!



Ígértem egyszer korábban, hogy lesz majd itt egy főzős fejezet is, azoknak, akik az ünnepi ebédet a pizzafutárral hozatják, de nyugi: ami késik, nem múlik!
Ízelítőnek itt van egy kis "hideg előétel".
(12 fok elég hideg, nem?)



Térjünk egyelőre vissza a macskához!
Két nappal a döglött galamb felfedezése után megláttuk, amikor ott sunyított a bokrok alatt és egy varjút, meg egy galambot figyelt.


A vadász ül hosszú, méla lesben, mi?
Na, de pofára esett. A galamb ugyanis nem az eltunyult, beteg, buta városi galamb volt, hanem örvösgalamb. Az örvösök pedig olyan éberek, hogy a macskának annyi esélye volt, mint Szálasinak a főtárgyaláson. A varjú meg még az örvösökön is túltesz. Még lefényképezni is alig sikerül.
De talán ezen a fényképen látszik.
Ott hátul, az őr bódéja mögött.



Az őrbódéban – ha valaki ezt nem tudná – mindig van egy biztonsági őr. Jó, hogy van, mert régebben itt hajléktalanok táboroztak, részegek hánytak, vidám fiatalok törték össze a sörös, meg a borosüvegeket, meg a park lámpáit.
Az őr viszont most már vigyáz a rendre. És sikerrel, mert a park, mint ahogy ezt többször is írtam, talán a legszebb egész Budapesten.