A gazdik elhatározták, hogy vasárnap délelőtt nagytakarítást tartanak a kutyakertben. Miután az ötletet elfogadták, beszéltünk az önkormányzat illetékesével, aki azt mondta, hogy a területen a lehullott leveleket a kertészek, a jövő héten összeszedik.
Jahh. A jövő hetet még meg is kell érni. Ami nem egyszerű feladat egy kiskutyának, olyan időszakban, amikor a Moody's leminősített minket, pár napra rá meg a Fitch az Egyesült Államokat. Embert, azaz kutyát próbáló idők ezek.
Na mindegy, akkor beszéljünk a kertészekkel!
Az a kedves nő, aki szinte éjt nappallá téve a parkban dolgozik (szombaton is!) – van róla egy kép egy korábbi fejezetben, amint az avart gereblyézi „hűvös halomba” – azt mondta, hogy ők a segítségnek nagyon örülnek. Különösen a kutyaürülék eltávolításának. Noha ezeket a gazdák egy része – a gazdák egy másik (kicsit bunkó) része után – rendszeresen összeszedi, a dolgot vállaltuk. És kértünk a munkához célszerszámokat.
De a kezdésnél én már nem voltam ott: minek lábatlankodjék ott egy kiskutya a legnagyobb dologidőben, nem igaz? Azt viszont hallottam, hogy csak falevélből több mint egy mázsát sikerült a kertből a focipálya mögé kihordani.
Így folyt a munka:
De ami igazán nehéz volt, az a rézsűről lehullott, meg a mindenhonnan összegyűlt por és föld eltakarítása volt. Ennek egy része a többi kutya által szorgalmasan kiásott lyukakba került.
Csak mellékesen jegyezném meg itt, hogy én nem ások, nem vagyok én kotorékeb!
A föld másik része meg el lett terítve a fák körül. Nem volt éppen túl meleg, de azért senki sem fázott. Még ő sem:
Jól néz ki, nem?
Mivel a gazdák váltásban dolgoztak, mindenkinek jutott a kölcsönbe kapott, vagy az otthonról hozott szerszámból olyan, amit éppen használni tudott. És voltak azért néhányan, akik ebben részt vettek. Ott volt az Astor, a Zokni, a Pöröly, a Bambusz és a Szonja gazdája. Meg persze az enyém is!
Aki pedig azt hiszi, hogy ez egy semmi munka, és a résztvevőket nem fenyegeti semmiféle veszély, az nézze meg ezt a filmet:
https://www.youtube.com/watch?v=Yr4Iah2gL6I
És mivel én hihetetlen erővel drukkoltam a munka sikeréért, nem maradt el az én jutalmam sem. Tudjátok, mi ez? Egy marha nagy marha térdkalácsa.
Őszi nagytakarítás
2011.11.29. 00:30 minidobermann
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://pinschernaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr873420244
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
