Charlie naplója

Semmi komoly nem történt az elmúlt hétvégén. Leszámítva ugye a választásokat. De mivel ez nem egy politikai irányultságú blog, ezzel nem foglalkozom túl hosszasan. Talán csak egyetlen kép erejéig. Azzal is csak azért, mert a mostani lazítás célja, hogy mosolyogjunk egy kicsit.
Ha muszáj, akkor magunkon. De azért másokon is lehet.
A piac bejáratánál a kampány finisében ezt láttuk:

Látszik? Az ERŐ, mi? JESZ!
És mire gyúrnak? Arra, hogy NEM!
Azaz: NO!
Ezzel a kis ellentmondással kábé negyedannyi szavazatot sikerült utóbb begyűjteni, mint ahányan aznap fokhagymás lángost tízóraiztak a piacon.

Kicsit olyan ez, mint a kocsmában a legényes:
-Most mi jövünk!
-Ja, vagy mégse? Akkor mi megyünk.
De lapozzunk!
Keményen készült a választásokra az önkormányzat is. Itt nem voltak szlogenek, nem volt kampány. Csak egy kis szépítkezés, hogy aki erre jár, tudja: itt értünk küzdenek, az élet nekünk szép!
Vagy, ha annyira nem is, majd kifestjük.
Ahogy a költő írta:"Egy, csak egy legény van talpon a vidéken."
Na meg persze én!



Takarékos kis megoldás nem? Egy ekkora épületet egy apró pikszisből, egyetlen szál ecsettel. És létra nélkül, úgyhogy a második emelethez majd kozmetikust kell hívni.
Vagy a tűzoltókat?

Erről az embernek akaratlanul is a Gyaloggalopp egy részlete ugrik be.
Mindenki ismeri: alapmű.
Na itt van a pásszentos részlet:

„Arthur: Bölcs Ni, mi csupán szimpla vándorok vagyunk, és az erdőn túl lakó varázslóhoz igyekszünk.
Ni: Ni! Ni! Ni!
Arthur: Ne! Ne!
Ni: Addig mondok újra nit és nit, amíg ki nem elégítetek engem.
Arthur: Mit kívánsz, bölcs Ni?
Ni: Akarok… egy rekettyést.
Arthur: Egy rekettyést???
Ni: Ni! Ni!
Arthur: Ne! Bölcs Ni, hozunk neked egy rekettyést!
Ni: Utána pedig, ha itt a rekettyés, ki kell vágnotok az erdő legvastagabb fáját, ezzel a kis… heringgel!”

Ha nem tévedek, sós heringgel. Az jobban ki van fenve.
Hát, egyik sem kis munka!
Hazafelé menet pedig ezt láttuk a DM kirakatában.



Pontosan mire tetszettek gondolni kezicsókolom? Hogy otthon nem vagyunk otthon? Vagy a tisztítószer osztály lett a „hómszvíthóm”? Kettesben a gondolkodó mosóporral?
Élünk halunk a reklámokért. De tényleg!
Megvan a vicc a szőke nővel a pszichiáternél?
- Doktor úr, én olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégsem?
Dr Jekyll és miss Hyde?
Végül, vasárnap délben pedig ezt találtuk a kapu előtt:



Ez azért komoly! Ünnepi ebéd a pizzafutártól, a női egyenjogúság nevében. Nem ám rántotthús-klopfolás 11.00-kor, a gangra nyíló konyhában!
A főzési technikákba azonban most ne bonyolódjunk bele! Lesz egy önálló fejezet hamarosan, Főzőiskola kezdőknek, címmel.
Egy szösszenet a régmúltból.
Búcsúzóul még fel tudok ajánlani egy őszi zsánerképet az internetről. Munkácsy kicsit visszafogottabb stílusban festette meg a Gesztenyesort, de azért ez is szép!

Csókmák!